A szelén egy esszenciális nyomelem, amely döntő szerepet játszik a különböző testi funkciókban, beleértve az antioxidáns védekezést, a pajzsmirigyhormonok anyagcseréjét és az immunrendszer támogatását. A szelén-kiegészítők két gyakori formája a szelenometionin és L-szelenometionin. Bár ezek a vegyületek hasonlónak tűnhetnek, van néhány lényeges különbség köztük, amelyeket érdemes megvizsgálni. Ebben a cikkben elmélyülünk a szelenometionin és az L-szelenometionin közötti különbségekben, megvizsgálva biológiai hozzáférhetőségüket, antioxidáns aktivitásukat és anyagcseréjüket a szervezetben.

Vannak-e különbségek a szelenometionin és az L-szelenometionin biológiai hozzáférhetőségében?

A biológiai hozzáférhetőség azt a mértéket és sebességet jelenti, amellyel egy anyag felszívódik és elérhetővé válik a szervezetben. Amikor a szelenometioninról és az L-szelenometioninról van szó, valóban vannak különbségek a biológiai hozzáférhetőségükben.

A szelenometionin egy szeléntartalmú aminosav, amely két formában létezik: D-szelenometionin és L-szelenometionin. Az L-szelenometionin az élelmiszerekben természetesen előforduló forma, és a kettő közül a biológiailag jobban hozzáférhetőnek tartják. Ennek az az oka, hogy az emberi test úgy van kialakítva, hogy hatékonyabban ismerje fel és hasznosítsa az L-aminosavakat, mint D-társaik.

L-szelenometionin kimutatták, hogy a szelén más formáihoz, köztük a szelenithez és a szelenáthoz képest jobb felszívódással és visszatartással rendelkezik a szervezetben. Ez a fokozott biológiai hozzáférhetőség annak tulajdonítható, hogy a metionin aminosav helyett közvetlenül beépül a fehérjékbe. Ennek eredményeként az L-szelenometionin felhalmozódhat a szövetekben, és idővel tartósabb szelénfelszabadulást biztosít.

Másrészt az "L" előtag nélküli szelenometionin jellemzően D- és L-forma keverékére utal. Bár ez a racém keverék még mindig tartalmazza a biológiailag hozzáférhető L-formát, tartalmazza a kevésbé hatékonyan hasznosított D-formát is. Következésképpen a szelenometionin általános biohasznosulása valamivel alacsonyabb lehet, mint a tiszta L-szelenometioniné.

Érdemes megjegyezni, hogy a szervezet képes a szelenometionint a szelén más biológiailag aktív formáivá alakítani, mint például a szelenocisztein, amely beépül a szelenoproteinekbe. Ez az átalakítási folyamat hozzájárul mind a szelenometionin, mind az L-szelenometionin mint szelénforrás általános biológiai hozzáférhetőségéhez és hatékonyságához.

Hogyan befolyásolja a szelenometionin és az L-szelenometionin az antioxidáns aktivitást?

A szelén erős antioxidáns tulajdonságairól híres, és mind a szelenometionin, mind a L-szelenometionin jelentősen hozzájárulnak a szervezet antioxidáns védelméhez. Vannak azonban bizonyos árnyalatok abban, hogy ezek a vegyületek hogyan befolyásolják az antioxidáns aktivitást.

Az L-szelenometionin, mint az élelmiszerekben előforduló természetes forma, könnyebben beépül a szelenoproteinekbe, amelyek a szelén antioxidáns hatásának elsődleges közvetítői. Ezek a szelenoproteinek közé tartoznak a glutation-peroxidázok, a tioredoxin-reduktázok és a szelenoprotein P, amelyek mindegyike kulcsfontosságú szerepet játszik a sejtek oxidatív stresszel és a szabad gyökök károsításával szembeni védelmében.

Az L-szelenometionin hatékony beépülése a szelenoproteinekbe azt jelenti, hogy potenciálisan azonnali és tartósabb antioxidáns hatást biztosít. Ez különösen fontos a magas metabolikus aktivitású szövetekben, például az agyban, a pajzsmirigyben és a reproduktív szervekben, ahol az oxidatív stressz jelentős egészségügyi következményekkel járhat.

A szelenometionin, mint D- és L-forma keveréke, továbbra is hozzájárul az antioxidáns aktivitáshoz, de hatásai valamivel kevésbé hangsúlyosak vagy azonnaliak lehetnek, mint a tiszta L-szelenometionin. A D-forma további metabolikus lépéseket igényelhet, mielőtt teljes mértékben hasznosulhatna az antioxidáns útvonalakban, ami potenciálisan késleltetett vagy csökkent antioxidáns választ eredményezhet.

A szelenometionin mindkét formájáról kimutatták, hogy fokozza az antioxidáns enzimek, például a szuperoxid-diszmutáz és a kataláz aktivitását. Ez a szinergikus hatás más antioxidáns rendszerekkel tovább erősíti az oxidatív károsodások elleni védekezőképességüket.

Fontos megjegyezni, hogy a szelenometionin és az L-szelenometionin antioxidáns hatása dózisfüggő. Míg a megfelelő szelénbevitel elengedhetetlen az optimális antioxidáns működéshez, a túlzott pótlás prooxidáns hatásokhoz és potenciális toxicitáshoz vezethet. Ezért kulcsfontosságú, hogy betartsa az ajánlott adagokat, és konzultáljon egy egészségügyi szakemberrel, mielőtt bármilyen szelénpótlást elkezdene.

Hogyan metabolizálódik a szelenometionin és az L-szelenometionin a szervezetben?

A szelenometionin anyagcseréje és L-szelenometionin a szervezetben számos összetett folyamatot foglal magában, amelyek végső soron meghatározzák biológiai aktivitásukat és hatásaikat. Ezen metabolikus útvonalak megértése betekintést nyújthat a szelén két formája közötti különbségekbe.

Az L-szelenometionin, mint természetes forma, jól bevált anyagcsere-utat követ a szervezetben. Lenyelés után közvetlenül beépülhet a fehérjékbe a metionin helyett, mivel a szervezet fehérjeszintézis-gépezete nem tesz különbséget a kettő között. Ez az egyedülálló tulajdonság lehetővé teszi, hogy az L-szelenometionin felhalmozódjon a szövetekben, így szeléntartalék keletkezik, amely idővel lassan felszabadul.

Az L-szelenometionin metabolizmusa magában foglalja a szelenociszteinné, a szelenoprotein szintézisben használt 21. aminosavvá történő átalakulását is. Ez a folyamat a transz-szulfurációs úton megy végbe, ahol az L-szelenometionin először szelenocisztationin, majd szelenohomociszteinné, végül szelenociszteinné alakul. Ez a szelenocisztein azután beépülhet különféle szelenoproteinekbe, beleértve a glutation-peroxidázokat és a tioredoxin-reduktázokat.

A szelenometionin D- és L-formák keverékeként némileg eltérő metabolikus sorson megy keresztül. Míg az L-forma ugyanazt az utat követi, mint fentebb, a D-forma további lépéseket igényel a felhasználáshoz. A szervezetnek először a D-szelenometionint L-formájává kell alakítania egy racemizációnak nevezett folyamaton keresztül, amelyet specifikus enzimek katalizálnak. Ez a további lépés potenciálisan lelassíthatja a szelenometioninból származó szelén általános metabolizmusát és felhasználását a tiszta L-szelenometioninhoz képest.

Mindkét forma közvetlen metiláción is áteshet, így metilszelenol képződik, amely a szelén rákellenes és kemopreventív hatásának kulcsfontosságú metabolitja. Ezt a folyamatot a γ-liáz enzim segíti elő, amely a szelenometionint hasítja, így metilszelenol keletkezik.

A szelenometionin és az L-szelenometionin metabolizmusának másik fontos aspektusa a szervezetben lévő metioninkészlettel való kölcsönhatásuk. Mivel ezek a vegyületek helyettesíthetik a metionint a fehérjeszintézisben, potenciálisan befolyásolhatják a metionin metabolizmusát és a kapcsolódó folyamatokat, például a metilációs ciklust. Ez a kölcsönhatás rávilágít a szelén és a metionin bevitel közötti egyensúly fenntartásának fontosságára az optimális egészség érdekében.

A szelenometioninból és L-szelenometioninból a felesleges szelén kiválasztódása elsősorban a vizelettel történik, kisebb mennyiségben a széklettel és a kilélegzett levegővel. A szervezet hatékony mechanizmusokkal szabályozza a szelénszintet, a felesleges szelént kevésbé toxikus formákká alakítja át, mint például a szelenos cukrok és a metilált metabolitok, amelyek kiválasztódnak.

Következtetés

Összefoglalva, míg a szelenometionin és L-szelenometionin metabolizmusukban sok hasonlóság van, a tiszta L-forma enyhe előnyt jelenthet a közvetlen hasznosítás és a szelenoproteinekbe való beépülés szempontjából. Mindazonáltal mindkét forma hatékony szelénforrás, és jelentősen hozzájárul a szervezet szelénkészletéhez és a kapcsolódó egészségügyi előnyökhöz. Ha többet szeretne megtudni erről a termékről, vegye fel velünk a kapcsolatot a következő címen: sales@pioneerbiotech.com.

Referenciák

1. Rayman, parlamenti képviselő (2012). A szelén és az emberi egészség. The Lancet, 379(9822), 1256-1268.

2. Schrauzer, GN (2000). A szelenometionin: táplálkozási jelentőségének, anyagcseréjének és toxicitásának áttekintése. The Journal of táplálkozás, 130(7), 1653-1656.

3. Navarro-Alarcon, M. és Cabrera-Vique, C. (2008). Szelén az élelmiszerekben és az emberi testben: áttekintés. A teljes környezet tudománya, 400(1-3), 115-141.

4. Burk, RF és Hill, KE (2015). A szelén anyagcsere és szállítás szabályozása. A táplálkozás éves áttekintése, 35, 109-134.

5. Rayman, MP, Infante, HG és Sargent, M. (2008). A tápláléklánc szelénje és az emberi egészség: reflektorfényben a fajok kialakulása. British Journal of Food, 100(2), 238-253.

6. Fairweather-Tait, SJ, Collings, R. és Hurst, R. (2010). A szelén biohasznosulása: jelenlegi ismeretek és jövőbeli kutatási követelmények. The American Journal of klinikai táplálkozás, 91(5), 1484S-1491S.